Szerencsére a suli nincsen messze a lakásomtól,így gyalog is odaértem épp időben.Elég nagy volt a zsivaj,és a tömeg is.1percenként léptem kettőt!!!Komolyan!!Minek van itt ennyi gyerek!?
Ezek a gondolatok jártak a fejemben,mikor valaki el lökött és neki estem egy ajtónak.A fejem iszonyatosan fájt,de amint feláltam és elolvastam mi van az ajtóra írva megkönnyebültem.Végre valahára megtaláltam az igazgatói irodát.
Mikor a kilincshez nyúltam megszólalt a csengő,én bezzeg alatta áltam,és azt hittem megsüketülök.Mikor végre abbahagyta csöngést,észre vettem ,hogy senki sincs a folyosón ,pedig az előbb annyian voltak itt,nem tudtam,hogy hogyan tüntek el ilyen gyorsan.Gondoltam kicsit körül nézek a suliban nem baj,hogy ha lemaradok az első óráról .
Körbe néztem a suliban,voltam az udvaron,benéztem az ebédlőbe,és ott tényleg jó illat volt nem olyan mint az előző suliban,bleee.Ja meg ami nagyon tetszett,hogy bújkálhattam a tanárok elől,mert persze volt olyan tanár akinek nem volt órája.Végül meguntam a járkálást és neki döltem egy szekrénynek,és abban a pillanatban megszólalt újra a csengő.Én persze sikeresen megint alá álltam(minek van itt ennyi csengő!?).A gyerekek(nem nevezhetőek gyerekeknek,de...agyilag azok ;) )kirontottak minden teremből.A folyosó újra zajos,és szűkös lett.Egyszer csak egy nálam valamivel kisebb öreg mosolygós nőszemély,megfogta a karomat és beráncigált az igazgatóiba.
-végre,egy kis nyugalom...-mondta majd hátradőlt a székében.
-Magácska ugye Léna Woof..?-kérdezte 30másodpercnyi csönd után.
-i-igen az vagyok..-nyökögtem
-rendben...itt van az ön osztályának az óra rendje,majd írja be az órákat,és akkor keresse meg szépen az osztályát.
-dumcsizhatunk!?-kérdeztem félhangosan magamtól.
Még üldögéltem egy kicsit a székbe aztán úgydöntöttem,hogy felállok,kimegyek és átrontok a tömegen és megkeresem az osztálytermet.A tervem félig-meddig sikerült,odáig jutottam,hogy kimegyek ebből az úgynevezett igazgatói irodából,de ahogy át akartam rontani a tömegen,valaki meglökött és újra elestem(szuper!),és valószínűleg elájulhattam,mert egy úgynevezett beteg szobában találtam magam.
-Ugye nem lett semmi baja?-kérdezte egy hang a fejem felett.
-kisasszony tizenhatodszorra mondom,hogy csak elájult semmi baja(végre valaki gondol rám)!
-Sajnálom,Mr.Culett,csak...csak..
-nyugodjon meg semmi baja ,nincsen,nézze csak felébredt!
És ekkor tényleg végre valahára kinyitottam a szemem.Azt láttam ,hogy fölém magasodik két személy.Egy ijedt arcú barna hajú lány és egy jóó magas,mosolygós férfi.
