2016. március 2., szerda

3.rész

Miután végig hallgattam ,a 30perces tájékoztatót arról,hogy ijenkor(mármint ájulás után)mit kell csinálom,ennem, bla bla bla,már vége is volt a napnak,azaz csak az enyémnek ,mert a doki azt mondta ,hogy menjek haza,pihenjek,nem tudtam mást mondani,mint hogy:oké,köszönöm,csókolóm(!).
Legnagyobb sajnálatomra Lilla is jött velem,az a lány aki a folyosón fellökött.Az út feléig kérdezgette,hogy:Biztos jól vagy?Nem akarsz rám támaszkodni?Segítsek?
Én meg persze nem akartam azt ,hogy megsértődjön egy osztály társam az első(!!!)napon(mert én azért olyan vagyok,hogy simán veszekedés lesz a vége,egy sima beszélgetésnek :) ).Egy idő után rá szántam magam,és vissza beszéltem neki olyan hangminőséggel,hogy azt valaki biztos megirigyelné(!).Erre ő megsértődött(gondoltam,hogy ez lesz a vége)és ott hagyott a francba.Én azért valamiért utána szóltam,hogy nem akartam ,ne haragudj.Amint ezt meghallotta visszafordult és mosolyogva rohant felém.Mikor elértünk a lakásomhoz,ő küldött egy SMS-t az anyukájának,hogy egész délután nálam lesz.Beszélgettünk az osztályról,nevettünk sokat,de azért feltettem egy olyan kérdést/mondatot  amire kicsit meglepődött:
-Te képzeld,ma amikor az Igazgatóit kerestem,akkor becsöngettek,és amikor felálltam,mert persze elestem(ezen persze röhögött),és megfordultam,már senki nem volt a folyosón,pedig annyi idő kevés lenne ahhoz,hogy ilyen gyorsan eltünjön ennyi,gyerek,nem?
Lilla, mintha szellemet látott volna,úgy nézett rám.Egy ideig elnéztem,de megcsörrent a mobilja.Anyukája volt,és haza kellett mennie,persze a kérdésemre a választ nem kaptam meg,nem tudom...valami rosszat mondtam,vagy valami olyat kérdeztem amire a válasz titok?